Alkalmam volt végigkísérni Dárdai Pál vezetőedzői debütálását a Bundesliga 2014-2015-ös tavaszi idényében a Hertha élén. Úgy gondolom, a 15. fordulóbeli, Leverkusen elleni győzelem, s a tartósan elfoglalt őszi 4. hely kapcsán eljött az ideje, hogy megosszak néhány gondolatot.
Kezdem a lényeggel: "papír van arról", hogy Dárdai edzőtalentum. Ennél jobb hírrel nehéz lenne szolgálni a berlinieknek és Magyarországon.
Pontosan tudjuk azt is, hogy egy ilyen tehetség és együttállásai kivételes felelősség. Realizálása pedig még nagyobb és soha nem kész munka. Láthatjuk, tapasztalhatjuk, az eredmények visszaigazolják: Pali alkalmas erre.
"A kiválóság nem tett, hanem szokás."
Dárdai élete és közege a futball. A verseny. Az újabb és újabb kihívások. Hétről hétre, napról napra, óráról órára. Ha kell, percről percre, pillanatról pillanatra is. Márpedig a sportban erre van szükség. Dárdai bármikor képes a küzdésre. Rendelkezik az ehhez szükséges speciális, teljesítmény- és megújulási kompetenciákkal. Ráadásul küzdésvágyát szinte minden pillanatban át tudja adni. Amit mond, kér vagy követel, azt pedig múltja, eredményei és személyisége már hitelesítette.
Magától értetődőn képes tanulni, fejlődni is, saját határait folyamatosan tágítja, s integrálja mindazt, amivel találkozik. Komoly garanciát nyújtanak eddigi hibái is: a következmények, a megtapasztaltak.
Hogy ez milyen eredményekre fogja Őt és csapatát vezetni?
Úgy látom, ez semmi máson, mint saját kockázatainak kezelésén múlik.
Hajrá, Pál!
Utolsó kommentek