luftball

A mutyi nem pálya!

Európa, itt vagyunk.

Köszönjük, srácok: számíthattok ránk!

Ember nem képzelte kezdőcsapatot kellett feröer ellen lestorckolnunk. Az egymást látásból alig ismerő csapatrészek 45 perces tehetetlen téblábolásánál azonban rémisztőbb volt látni, hogy a megbízott kreátor, az ajánlott szövetségi kapitány - fél! Retteget is írhattam volna, de f betűvel kezdődő szó érzékletesebben fejezi ki a látványt. A románok és észak-írek ellen már döbbenhettünk ezen az arcon, ám a csütörtök esti mégis más volt: feröer ellen, idehaza, EB-esély kapujában a vezér ttosof...

Biz annyira, hogy a második félidőre kétségbeesésében a minden ép eszű, futballt látott ember által várt trióra (Nikolics-Böde-Némó) cserélte nem kicsi stratégiai ambícióit. S mivel a természet mindig legyőzi bitorlóját, nyertünk végül. Böde baba megmutatta, milyen egyszerű az élet.

De amiért ezt az egészet írom. Ahogy a csapat megindult, egyenlített, majd átvette a vezetést, B.S. is magára talált: azonnal lehozta Nikolicsot. Nyerési kényszerben, nyerő helyzetben, lendületbe jött csapatból - egy csatárt. Megint.

Azt hiszem, minden további szó felesleges: Bernd Storckkal mi ne menjünk EB-re.

A többit intézzék el azok, akiknek dolga. A pályán és azon kívül is. Hajrá!