luftball

A mutyi nem pálya!

Európa, itt vagyunk.

Köszönjük, srácok: számíthattok ránk!

Napokon belül nemcsak az EB-selejtezőknek vége.

Könnyen lehet, lőttek a sport, futball iránti maradék illúziónknak is. Európa gondosan ápolt, mutatós zöld gyepe vérre menő csatatérré vált. Fű alatt, fölött, hátsó gyepen, vadiúj stadionokban. Mi ez a látványos mozgósítás?

Az idei angyalka decemberben mást akar látni a karácsonyfa alatt. Világos az is, hogy sokaknak máshol lesz felállítva, mint eddig. De kiknek, mikor, mire, miért szól, hív a kürtszó? Vagy ez már harsona?

Aranyként eladott trombitaréz

Mert attól, hogy valaki itt-ott belenget, nincs ilyen fölfordulás. Azt is tudjuk, hogy erősebb kutya élvez, s persze kupacra teszi a dolgát. De ez itt már nyílt (hat)alomátvétel. Nem holmi kiképzőtelep, akadémia, puccs, álterror. Válogatott keretek és mandátumok helyett másra köteleznek a behívók.

Na, gyere csak Te is szépen velem, kiskomám...

Végtére nem zavart bennünket, hogy a politikai illetve üzleti uniform először a médiában, majd a sportban is dress code lett. Hisz akár füttyszót, akár csengettyűt hallottunk, jól be tudtuk azonosítani. De ezek itt már félre nem érthető, más hangok. Más fajsúlyú hangszerekből, más nóták. Ez már nem propaganda. Nem terrorism. Nem racism. Ez no respect.

Ráadásul Jézus nem is karácsonykor született. Akkor mit ünnepeltünk eddig? Ennyire látványosan?

Jövőre foci EB. Franciaországban. Könnyen lehet, Platini nélkül. Buhhh.... 2018-ban futball VB Oroszországban. Mire gondoljunk, rézfaszú bagoly?

Ember nem képzelte kezdőcsapatot kellett feröer ellen lestorckolnunk. Az egymást látásból alig ismerő csapatrészek 45 perces tehetetlen téblábolásánál azonban rémisztőbb volt látni, hogy a megbízott kreátor, az ajánlott szövetségi kapitány - fél! Retteget is írhattam volna, de f betűvel kezdődő szó érzékletesebben fejezi ki a látványt. A románok és észak-írek ellen már döbbenhettünk ezen az arcon, ám a csütörtök esti mégis más volt: feröer ellen, idehaza, EB-esély kapujában a vezér ttosof...

Biz annyira, hogy a második félidőre kétségbeesésében a minden ép eszű, futballt látott ember által várt trióra (Nikolics-Böde-Némó) cserélte nem kicsi stratégiai ambícióit. S mivel a természet mindig legyőzi bitorlóját, nyertünk végül. Böde baba megmutatta, milyen egyszerű az élet.

De amiért ezt az egészet írom. Ahogy a csapat megindult, egyenlített, majd átvette a vezetést, B.S. is magára talált: azonnal lehozta Nikolicsot. Nyerési kényszerben, nyerő helyzetben, lendületbe jött csapatból - egy csatárt. Megint.

Azt hiszem, minden további szó felesleges: Bernd Storckkal mi ne menjünk EB-re.

A többit intézzék el azok, akiknek dolga. A pályán és azon kívül is. Hajrá!